Csíkszeredában
A Határtalanul program keretében látogatott Csíkszeredába a Bezerédj István Technikum 30 diákja kísérő tanáraikkal, Boczné Drégely Judittal, Molnár Grétával és Orbán Györggyel. Az Erdélyben töltött öt mozgalmas, helyenként fárasztó, ám elmondhatatlanul sok élményt tartogató utat a diákok így foglalták össze:
Már az első napunk is izgalmasan telt. A kb. 15 órás, 695 kilométeres utazás közben megálltunk több benzinkúton elintézni ügyes bajos dolgainkat. A határon átkelve csodálatos látvány tárult elénk. A hegyes-völgyes táj igazán lenyűgöző volt számunkra. Meglátogattuk Vajdahunyad várát, ahol rengeteg érdekes dolgot láttunk. Néhányunk kapva az alkalmon fel is vásárolta az ottani árusok portékáit. A hangulat a buszon is nagyon jó volt. Jókat nevettünk, pihentünk , zenét hallgatunk. Csíkszeredára érkezve lepakoltunk a szobánkba és megvacsoráztunk. A finom vacsora után átbeszéltük a másnapi programokat majd megpihentünk.
A második nap során eljutottunk a várva várt Csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumba. Szívet melengető fogadtatásban részesültünk. Megmutatták iskolájukat és beülhettünk a 10.B-s diákok osztálytermébe is.
Ezután Madévafalván koszorúztunk, ahol 1764-ben lemérszárolták a székelyeket az osztrákok. Gáll Anna és édesapja, Gáll Levente fogadta a csoportot panziójukban, ahol Csíkszereda gasztronómiájába láthattunk bele és kóstolhattunk meg többféle süteményt is. A következő szakaszon egy hosszú szerpentinen keresztül megérkeztünk a Békás-szoroshoz, végül a Gyilkos-tóhoz.
A következő nap első útja a csíkszeredai diákokhoz vezetett, akikkel közösen indultunk el Segesvár irányába. Segesváron megtekintettük a régi városrészt. Itt az erdélyi diákok egy rövid tájékoztatást tartottak a városrész történetéről. Ezek után egy röpke egy órás szabadprogram várt ránk. Visszafelé megtekintettük a székelyderzsi unitárius templomot is. Tovább indulva benéztünk Székelyudvarhelyre, egy szabadprogram keretein belül betekintést nyerhettünk a város pezsgő életébe. Végül körüljárhattuk Csíkszeredát a diákok kíséretében
Az utolsó kirándulós napunkon a csíkszeredai diákokkal együtt elindultunk megcélzott helyünk felé, Parajdra. A parajdi sóbánya értékes kincseit nézhettük meg, ahol eltöltöttünk két órát. A következő helyszín Korond volt Parajd mellett, ahol megnézhettük az árusok szép portékáit és elkölthettük maradék lejünket. Farkaslakán meglátogattuk Tamási Áron síremlékét és a műemléket. Aztán meghallgattunk pár sor az író egyik művéből, és meg is koszorúztuk a sírt. Útközben betértünk Szejkefürdőbe, ami bemutatta Erdély nevezetes épületeit makett formában.
Hazafelé mindenki bevásárolt magának és végül hazáértünk szállásunkra, ahol a házigazda diákok már vártak ránk. Megvacsoráztunk, és utána következett a búcsúest már az elején könnyekkel küszködve. Tanár úr érzelmes beszéde után kiültünk az asztalhoz, és megkezdődött az utolsó egy óránk. Megbeszéltünk egymással mindent, a végén a „Nélküled”-del búcsúztunk el egymástól. Hosszas ölelkezés és sírás után elment mindenki pihenni, hiszen másnap egy igen hosszú út várt ránk.
A hazaindulás előtt elég rövid volt az éjszaka, 4 (magyar idő szerint 3) órai kelés, gyors buszra pakolás után búcsút intettünk kiváló szálláshelyünknek, a Várdomb panziónak, és nekivágtunk a 700 kilométeres útnak.
Gyulafehérvárott megnéztük a katolikus székesegyházat, egy-egy főhajtásra megálltunk a Hunyadiak sírja, illetve vendéglátó gimnáziumunk névadója, Márton Áron püspök sírja előtt. Déván még egy meglepetés McDonald’s is belefért, aztán a határátlépést és a technikai szüneteket nem számítva meg sem álltunk Szekszárdig, ahol a szülők, hozzátartozók várták az igencsak fáradt, de nagy-nagy élményekkel hazaérkező csapatot.
EPILÓGUS
Nehéz képekben, szavakban megjeleníteni azt a fantasztikus hangulatot, amely a csíkszeredai utat jellemezte. Egy végig jókedvű, érdeklődő, egymásra figyelő diákcsapat öt boldog napja zárult ezen a pénteken.
Az egész projekt mintegy másfél hónappal ezelőtt a csíkszeredai vendégek szekszárdi útjával kezdődött, és a Bezerédj Technikum udvarán történő elköszönéssel végződött.
A sokszor fáradságot, türelmet igénylő út csodás élmény volt diáknak-pedagógusnak egyaránt. Sokak együttműködése hozta létre ezt a szép történetet: a projektfelelős, az előkészítésben résztvevő pedagógusok és technikai dolgozók, a kísérő tanárok és az őket helyettesítő, itthon helyt állókollégák, a csíkszeredai partnerintézmény és nem utolsó sorban a részvevő 60 csíki és szekszárdi diák, akiknek utolsó esti harsány nevetésekkel tarkított élmény-felelevenítése, majd nagy-nagy összeborulása, könnyes elköszönése igazolta: teljes sikerrel zárult a szekszárdi Bezerédj István Technikum és a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium közös Határtalanul projektje.
(Összeállította: Csegezy Fanni, Hajdu Regina, Izer András Dávid, Lánczos Viktória, László Xénia, Orbán György)
